Dr. Lakatos László - a humor az élet „show”-ja

 

„A humor nem a tragédia ellentéte, hanem a megértése.” (Kornis Mihály)

 

A humor és a nevetés a legkevesebb, hogy élhetővé teszi az életet. Minden esetben jobban érezzük magunkat egy kiadós nevetéssel fűszerezett élmény (előadás, film, társasági esemény) után. Ha több nem is történik, de ideig óráig elfelejtjük a napi gondokat, elűzzük magunktól (helyesebben csak egyzerűen hagyjuk elillanni) a stresszt, a feszültséget, a rossz hangulatot.

 

A saját nevetésünk utat mutat számunkra az egészség irányába. Képessé tesz minket másképp látni, hinni, cselekedni és örülni a létezésnek. Ez a megbocsátás ideje önmagunk és mások számára. Szerintem ez maga az élet. Önmagunkon nevetni sokszor nagyon nehéz, mert belülről kevésbé látjuk meg egy probléma vagy nehézség humoros oldalát (lehet, hogy nincs is benne, de akkor kell megpróbálni teremteni ilyet). Az se rossz, ha vannak körülöttünk olyan emberek, akik ebben segíteni tudnak, és megnevettetnek bennünket. A közös nevetés két ember között minden esetben pozitív érzéseket kelt, segít ráhangolódni egymásra.

 

A humor szórakoztat, megnevettet. Ez sem kevés. Van itt azonban más is. A humor, a nevetés számtalan pozitív élettani hatást vált ki, ami oldja a szorongást, csökkenti a stresszt, fokozza az immunrendszer működését, csökkenti a fájdalomérzetet és javítja a hangulatot. A nevetés fizikai szempontból is pozitívan hat a szervezetünkre, hiszen fokozza a légcserét, növeli a szívfrekvenciát, így javítja az egész test oxigénellátását. A nevetés során az agyban endogén morfinhatású hormon (endorfin) szabadul fel, ami javítja a közérzetet, csökkenti a fájdalomérzést és a szorongást.

 

Az USA-ban indult el a kórházban kezelt súlyos, daganatos betegek „humorterápiája”. Ennek részeként a betegek számára vicclapokat biztosítottak, humoros videókat vetítettek, sőt a kezelés részeként a „humorterapeuta” tréfás mondásokkal, viccekkel szórakoztatta  őket. A kórházban fekvő gyermekek számára az utazó „bohócdoktorok” hoztak vidámságot és nevetést. Az USA-ban a humorterápia hatására vonatkozó vizsgálatokat is végeztek, elsősorban daganatos betegeknél. Ezek alapján, elsősorban az immunműködés javulása miatt, hivatalosan is elismert kiegészítő terápiának tekinthető. Természetesen az emberek nem egyformán reagálnak a humorra. Vannak élethelyzetek, pl. gyász, amikor a fogékonyság csökken, sőt a környezet részéről a humoros beállítódást bántónak is érezhetik. A személyiségünk alaphelyzetben is eltérő fogékonyságot mutat a humorra, és eléggé különbözünk abban is, hogy egyáltalán mit találunk humorosnak, és mitől támad nevethetnékünk.

 

Egy másik irányzat a nevetés humortól független előnyeit hangsúlyozza, azt hirdeti, hogy akár ok nélkül is nevessünk együtt minél többet. Ebből a célből hozta létre a jóga légzőgyakorlatait felhasználva egy indiai orvos, Dr. Madan Kataria a világméretű „Laughter Club”, azaz Hahotaklub hálózatot 1995-től kezdve. Ezekben mulatságosnak tűnő viselkedésre ösztönzik a résztvevőket, akik eközben azt játsszák, hogy nevetnek. A nevetés „ragályossága” alapján az ok nélküli nevetés terjed a csoporton belül.

 

A vidám lélek jótékony hatását már a Biblia is figyelmünkbe ajánlja: „A vidám elme jó orvosságul szolgál, a szomorú lélek pdig megszáraztja a csontokat.” Egy második javaslat pedig arra utal, hogy az eszünk is jobban működik, ha a lelkünkben vidámság lakik: „Légy bölcs fiam, és vidámítsd meg az én szívemet, hogy megfelelhessek annak, aki engem ócsárol.” (Példabeszédek 17.22 és 27.11).

Luther Márton a XVI. században humorterápiát javasolt a depressziós embereknek, mert azt tanácsolta nekik, hogy semmiképp ne maradjanak egyedül, hanem menjenek emberek közé, akik képesek viccelni és megnevettetni őket.

A huszadik században Norman Cousins „Egy betegség anatómiája” című önéletrajzi könyvében használta először a humorterápia kifejezést, amiben orvosként reumás izületi gyulladása miatti fájdalmainak enyhülést írta le humoros filmek több napon át tartó folyamatos nézésének hatására. Ha ez alapján statisztikailag is érvényes következtetést nem is lehet levonni, az mindenképp biztos, hogy ez alatt az idő alatt legalább jól kipihente magát. Elmélete széles körű figyelmet kapott 1998-ban, a „Patch Adams” című filmmel, amelyben Robin Williams alakította „bohócdoktor”gyógyította a kórházban fekvő gyerekeket. A film a valódi orvosként dolgozó főhős saját tapasztalatain alapuló, 1983-ban megjelent regényéből készült. Ma az USA-ban hivatalos szervezetek (American Association for Therapeutic Humor, International Center for Health & Humor) népszerűsítik a humorterápiát.

 

A közös nevetés terápiás hatása nem csupán a beteg, hanem a kezelést végzők számra is előnyös. A nevetés pillanata egy zűrös ügy esetén, az a pillanat, amikor egyszerre csak képessé válunk a promlémát kívülről látni, amikor már tudjuk, hogy majd megoldjuk valahogy, nem tud a dolog maga alá temetni bennünket. Ez a győzelem érzése, az optimizmus diadala. Ha már itt tartunk, ettől a helyzettől valószínűleg nem esünk mély depresszióba. A segítő foglalkozásúak, a betegekkel foglalkozók számára mindez éppolyan hasznos a negatív érzelmek (elégedetlenség, félelem, kiégettség-érzés) legyőzésében, mint maguknak a betegeknek.

 

Vizsgálatok igazolták az idegrendszer, az endokrin (hormontermelő) rendszer és az immunrendszer jelentős egymásra hatásait, pl. a kortizol (a mellékvesében stressz hatására termelődő hormon, ami gyengíti az immunválaszt) szint csökkenését nevetés hatására. A nevetés fokozta a limfociták (az immunreakciókban résztvevő fehérvérsejtek) képződését és az ún. ölősejtek (kórokozókat és idegen sejteket elpusztító limfociták) aktivitását, ami a daganatos sejtek elpusztításában is szerepet játszik. (Berk és Tan 1989 )

A stresszt okozó életesemények és a depresszió egyaránt negatívan érinti az immunrendszer működését. Az ölősejtek aktivitása csökkent a negatív érzéseket és depressziót okozó életesemények hatására. (Steven Locke 1984 és Michael Irwin 1987) A limfocita aktivitás csökkenést igazolták a feleségüket gyászoló férfiaknál. (Marvin Stein 1985, Steven Schleifer 1983 és Robert Bartrop 1977)

A nyál immunoglobulin A (a fertőzések elleni elsődleges védő hatású anyag) szintje alacsonyabb a hangulati állapot romlása esetén (Arthur Stone 1987), míg humoros videófilmek nézése során ennek szintje megemelkedett. (Kathleen Dillon 1985)

 

A betegeket ellátók részéről tapasztalt könnyed, humoros megnyilvánulások a beteg számra azért is megnyugtatóak, mert magabiztosságot, a helyzet megfelelő kezelésének érzetét sugallja. Ezt természetesen csak az engedheti meg magának, aki valóban ura a helyzetnek, valóban rendelkezik a szükséges tapasztalattal és képzettséggel.

 

A humor segíti a tanulási képességet, javítja a betegek és hozzátatozók felé irányuló kommunikáció hatékonyságát, mert élénkíti a figyelmet, fokozza az emlékezeti hatást és csökkenti a feszültséget, ami a tanulási folyamat ellensége.

 

Állítólag Freudtól származik az akasztófahumor elnevezés, ami a halállal, tragikus eseményekkel kapcsolatos vicceket jelenti. Sokan - akik napi szinten találkoznak a halállal és személyes tragédiákkal - tudják, hogy időnként ez is segíti, hogy elviselhetőnek érezzék a megrázó élményeket, és csökkentsék a feszültséget.

 

A humor szó eredeti értelmében latinul folyadékot jelent. Spekulálhatunk arról, hogy miért pont így nevezik a szellemes, szórakoztató, nevettető emberi megnyilvánulásokat, talán mert könnyedén átitatja a testet és a szellemet, kellemes érzéseket kelt, ami jó a testnek és a léleknek egyaránt. Talán az sem véletlen, hogy a humoros az másnéven szellemes, arra utalva, hogy az emberi szellem legmagasabb szintű , spirituálisan is megközelíthető jelenségéről beszélünk.

 

Egy érdekes vizsgálatban igazolták, hogy a humor tanulható, és javítja a stressztűrő képességet azáltal, hogy növeli a külső eseményekkel szembeni magabiztosságot. Ápolónők két csoportját hasonlították össze humorérzék és a külső események kontrollálhatságának érzete szempontjából. A vizsgálati csoport egy 6 órás humortréningen vett részt. A kontrollcsoporthoz mérten egyértelmű javulást találtak a fenti paraméterekben. (Wooten P 1995)

 

Szerintem mindannyiunk számára jó utat mutat a humor irányába, ha többször engedjük érvényesülni a saját, garantáltan kedves és humoros gyermeki lényünket, ami a legszigorúbb felnőtt lelkében is ott él (csak általában nem kap szót).

 

Saját aforizmáim a humorról:

Nagy erőt ad, ha a saját gyengeségünkön tudunk nevetni.

Nevess vagy sírj együtt valakivel…sokáig fogsz emlékezni rá!

Nehéz feladni megcsontosodott szerepeinket, de egyszer is sikerült, akkor sokkal nehezebb újra visszavenni őket.

.

Dr. Lakatos László

pszichiáter szakorvos